Ez az egyemeletes kereskedő ház 1885 és 1890 között épült, majd 1990 - 91 - ben visszakapta eredeti szépségét, a felújítások során. A felújítás során az századfordulós képeslapokra támaszkodtak, és azt a képet próbálták rekonstruálni, amelyek az építkezés utáni állapotokat mutattak. Az épület megőrizte a 19. századi miskolci polgárság lakóház ideálját. A ház hűen őrzi az eredeti, archaikus vonásokat, harmonikusan illeszkedik a régi utcaképbe, amely hitelesen mutatja a városkép eredeti voltát. 

A telek eredeti feljegyzések alapján a Szentlászlai - család tulajdonába írták a telket, ezek az 1666 - ből származó adólajstromból és a 1686 - os törökadó névjegyzékből derülnek ki. Szentlászlai János városi tisztviselő, aki 1690 - ben hivatalos úton megjárta Bécset "királyi dézmáján fáradozván". 1702 és 1727 között városi tulajdonba került a telek, majd a birtokjogokat görög kereskedők vették meg, és az alsó részen üzletet alakítottak ki. Későbbiekben az egész ház, és a telek, majd később a szomszéd telek is görög tulajdonba került. A házban az 1793 - as és 1817 - es összeírás alapján Visnyovszki Konstantin lakott. 

A 19. század közepe előtt újabb tulajdonoscsere történt, a Weidlich kereskedő család tulajdonába került az épület, és a mai formáját is az ő tulajdonlásuk alatt nyerte el az épület. Az 1878 - as miskolci árvizet is megérezte az épület, mai küllemét is az árvíz utáni felújítás során nyerte el. Az épület ekkor lakó- és üzletházként funkcionált, addig, amíg a szemközt, a mai Széchenyi u. 19. - szám alatt elkészült a Weidlich palota, amely a város legkorszerűbb üzlet- és bérháza lett. 

Ezután az épület hátsó traktusában zsidó borkereskedés és Ungár József kékfestő műhelye kapott helyet. 1910 és 1930 között a Szeremley családé volt az épület, ez a család Miskolcon ismert és elismert volt, a Városház tér 5. szám alatt lévő épület is az ő tulajdonukban volt, itt Petőfi is megfordult. 1911 - ben az épületben működött az Órások Szövetkezete, és a Benitál Ruhabolt.

1940 - es években ügyvédi iroda és orvosi rendelő volt benne, az utcai fronton lévő üzlet helységet pedig Bélley Dániel textil - nagykereskedése volt megtalálható. Az államosítás után a földszinti üzletbe ruházati boltot, a cégjelzés szerint divat boltot alakítottak ki. Egykori boltíves boltjában órás bolt és óra javító alakult ki. 

Forrás: itt

Az épület hataxisú, 2-1-1-2 osztású homlokzattal rendelkezik. Az épület földszinti részét a felismerhetetlenségig megváltoztatták, ezt a felújítások során visszaállították az eredeti állapotba. Az épület homlokzata síkban tartott, mértéktartóan formált, tengelyes szimmetria által kiegyensúlyozott. A földszinti és az emeleti részt szerény párkány választja el. Az osztópárkány fölött az ablakok foltjának folytatásaként tagolatlan ablakmellvédek kaptak helyet. Az ablakok belső osztása harmonikus, klasszikus arányokat követnek. A falmezőt teljes terjedelmében téglány vakolatmezők dekorálnak. Az ablakok osztása kiegyensúlyozott, keretük egyszerű, az álló téglalap alakú ablakok kontúrját követi. Az erőteljesen kiugratott több tagozatból álló, lemezes szemöldökpárkányok is a homlokzat horizontális karakterét erősítik. A koronázópárkány a felújítás után mélyen a környező házak ereszvonalai alá esett, pedig ez egykor az utca jellegét meghatározó magasság lehetett. Az épület földszinti részét meghatározza a kibontott kosáríves későbarokk bejárat. A kapualj három csehsüveggel fedett, három boltszakaszú, amelyek közül a harmadik botlszakasz az udvari szárny árkádsorának első egységeként jelentkezik. Innen az emeletre felújított faburkolatú lépcsősor vezet. A földszinti harmadik boltszakaszból nyílik a kosáríves, kőkeretes lépcsőházbejárat, amelynek terét lapos dongák fedik, a pihenőkben csehsűvegboltozatok fednek, amelyek kosáríves hevederek kötnek össze. 

A bolt mai tulajdonviszonyairól még nem sikerült semmit kideríteni, pékség működig benne. Ma helyi védelem alatt áll az épület. 

Forrás: Dobrossy István: Miskolc, 148 - 150 pp.